Gyakori problémák a villamos energia elosztói engedélyes társaságok számlázása körül
2012. 07. 05. 17:33:19
Munkánk során számos ügyfelünk kapcsán derült fény arra, hogy az elmúlt évek alatt néhány százezertől akár több millió forintig terjedő túlfizetése keletkezett, nem a vonatkozó rendeletek, szerződések szerint elszámolt elosztó hálózati rendszerhasználat miatt. A „felülszámlázás” észlelését követően jellemzően hosszan tartó levelezés veszi kezdetét az érintett elosztó hálózati engedélyessel az igény teljes körű érvényesítése érdekében.
Nem ritka, hogy az elosztó hálózati engedélyes társaságok (a három legnagyobb az E.ON, az Elmű-Émász és az EDF-Démász) műszaki, gazdasági vagy adminisztratív hibákat követnek el, magasabb tarifával számláznak az üzleti és intézményi fogyasztóknak, mint amiben a két fél rendszerhasználati szerződésében megállapodott, vagy amit a hatályos jogszabályok kötelezővé tesznek. Ilyenkor a villamos energia felhasználók jelezhetik, ha nem értenek egyet a számlával, de a felülvizsgálati kérelmüket csak a legritkább esetekben bírálják el a jogszabályban előírt 15 napos határidőn belül.
A hibás számlázás főként abból fakad, hogy az elosztó társaságok nem követik le időben a jogszabályi változásokat, a felszámított rendszerhasználati díjat nem igazítják hozzá azonnal a jogszabályban rögzített szabott árhoz, pedig ez kötelességük lenne.
Az egyik legjelentősebb elosztó hálózati engedélyes úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a meglevő tarifa árát változtatja a jogszabály, akkor ők automatikusan, azonnal átállítják a rendszerüket és az új árat alkalmazzák, az emberi tévedést azonban nem lehet kizárni. Egyedi ügyekben előfordulhat, hogy az ügyintéző hibázik, de ez semmiképpen sem rendszerszintű dolog. A társaság állítása szerint más eset, amikor a jogszabály egy addig nem létező tarifát teremt, amiről egyébként a cég honlapján tájékoztatót tesz közzé. Ekkor bármely ügyfélnek, aki a műszaki feltételeknek megfelel, lehetősége van arra, hogy jelezze, ő át akar térni az újfajta tarifára, mert azt kedvezőbbnek ítéli meg az eddiginél. Ehhez pedig új szerződést kell kötni, de ez csak az ügyfél kezdeményezésére történhet. Mindaddig azonban, amíg az ügyfél nem jelzi váltási igényét, addig a korábbi tarifa alapján történik a számlázás. Ilyenkor általában az újfajta tarifa miatti alacsonyabb árat a szerződés megkötésének napjától számolják (ez a nap rendszerint későbbi, mint az újfajta tarifa jogszabály által biztosított életbe lépésének napja), de előfordul az is, hogy az elosztói engedélyes az ügyféllel való tárgyalás során belemegy abba, hogy egy korábbi időponttól, de legkorábban természetesen az új tarifa életbe lépésének napjától induljon az alacsonyabb tarifaár alapján történő számlázás.
Fentiekkel ellentétes álláspontunk szerint nem egyszerűen lehetőséget teremt a jogszabály, amikor egy újfajta tarifát alkot vagy megváltoztatja az egyes tarifák által támasztott műszaki paramétereket, hanem ilyenkor az elosztónak kötelessége át is sorolni az ügyfeleit abba a tarifába, amelyik a műszaki paraméterei alapján rá vonatkozik. Az elosztók a velük rendszerhasználati szerződést kötött felhasználók minden csatlakozási, vételezési jellemzőjét ismerik, gond nélkül át tudják, át tudnák sorolni az ügyfeleket a műszaki paramétereiknek megfelelő, jellemzően kedvezőbb tarifába. Ehhez nem szükséges, hogy az ügyfél jelezze, ő át akar kerülni egy másik tarifakategóriába, mert automatikusan át kellene, hogy sorolódjon különösen akkor, ha ez számára kedvezőbb rendszerhasználati díjakat eredményez.
A vonatkozó jogszabályok értelmezéséből fakadó eltérő álláspont miatt, ha az ügyfél észreveszi, hogy már egy ideje fizethetne kevesebb rendszerhasználati díjat is, akkor nem megy zökkenőmentesen a túlfizetett összeg visszaszerzése.
Tapasztalataink szerint a három említett elosztó hálózati engedélyes társaság felülszámlázásokkal kapcsolatos ügykezelésében közös pont az, hogy még ha elég egyértelmű is a túlzott számlázás, az elbírálást gyakran két-három levélváltás is megelőzi, és a jogszabályban, illetve a társaságok üzletszabályzatában rögzített ügyintézési időt akár kétszeresére-négyszeresére nyújtja ez a levelezgetés. A procedúrának azonban nincs vége akkor, ha az elosztó elismeri a hibáját. A felülszámlázott összegek visszautalása sokszor ugyancsak nem zökkenőmentes, és külön köröket kell futni a pénz után járó kamatért is, melynek elismertetése még nehezebb, mint a felülszámlázott összegé.
További korlátot jelent a visszafizetések tekintetében, hogy a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (VET) szerint a hálózathasználati szerződésekből eredő igények 2 év alatt évülnek el, a Ptk. szerinti általános 5 éves elévülési idő helyett. A 2 éves elévülési idő csak 2011. október 1-jével került a VET-be, előtte ez 1 év volt. Az elosztók sokszor arra hivatkoznak, hogy a visszatérítési igény keletkezesének időpontja irányadó az elévülés tekintetében is és elutasítják az 1 évet meghaladó igényeket.
Szakértői becslések szerint jelenleg több mint 9 milliárd forint lehet az az összeg, amivel a vállalkozásoknak tartoznak az elosztók, két éve ez 5-6 milliárd forint lehetett, ami a túlfizetések jelentős a növekedését mutatja.
Fentiek alapján, különösen indokolt tehát a felhasználók rendszerhasználati díjszámláinak visszamenőleges áttekintése, elemzése, a tarifa besorolás, a számlázási gyakorlat vonatkozó jogszabályokkal történő összevetése, akár jogi, műszaki szakértő igénybevétele mellett, mert az elosztóknak nem érdekük a rendszerhasználati díjbevétel csökkenés, hát még a beszedett díjak egy részének visszatérítése.