Hírek

Energiaadók Magyarországon – a „három csapás”

2012. 07. 05. 17:30:32

Hazánkban jelenleg három jogcímen szed az állam olyan adót, melyeket a köznyelv energiaadónak (is) nevez. Az alábbiakban röviden áttekintjük ezt a három adófajtát és a velük kapcsolatos várható fejleményeket.

Az energiaadót a 2003/96/EK Tanácsi Irányelv vezette be a tagállamokra kötelezően kivetendő adóként, amelynek alkalmazása meghatározott keretek között a tagállamok joga és kötelessége. Az energiaadó alapvető célja az externális környezeti károk energiaárakba történő beépítése és a gazdasági szereplők hatékonyságra ösztönzése. Az Európai Unióban számos országban az energiatudatos magatartás ösztönzéseként jelentős adókedvezményeket vehetnek igénybe a gazdasági szereplők.

A magyar jogrendszerbe az Irányelvet az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény ültette át, melynek hatálya kezdetben a földgázra és a villamos energiára, majd 2009. január 1.-t követően a szénre is kiterjed. Jelenleg az energiaadó mértéke az uniós minimumot közelíti meg.
Az Európai Bizottság áprilisban javaslatot tett az energiatermékekre kivetendő adó rendszerének átalakítására. Eszerint a jelenlegi, energiatermékenként külön meghatározott adóminimumot egy kétkomponensű rendszer váltaná fel. Ennek egyik eleme tonnánként legalább 20 eurós adó megfizetésére kötelezné a kibocsátókat, függetlenül attól, hogy éppen milyen energiatermék használata miatt kerül a szén-dioxid a légkörbe.

A második komponens lenne az úgynevezett energiahatékonysági összetevő. Az adó mértéke fokozatosan növekedne 2013-tól kezdve: a megkötés szerint az üzemanyagok esetében 2018-ig el kell érnie a 9,6 euró/GJ-t, míg fűtőanyagoknál ez az érték €0,15/GJ lenne. Az Európai Unió tehát az adószint minimumát szabná meg, ettől a tagállamok szabadon eltérhetnének felfelé.

A jelenlegi irányelvhez képest javasolt változtatásokat mutató szövegtervezet itt elérhető.

A Bizottság javaslatát az Európai Parlament – a gázolaj árának emelkedésétől tartva – nem támogatta.  A Parlament erről szóló jelentésében úgy fogalmaz, hogy a Parlament alapvetően támogatja a Bizottság célkitűzését, amely szerint az energiaadó rendszerének átalakításával ösztönözni kell a klímaváltozás elleni harcot, és az alacsonyabb széndioxid-kibocsátást, az EP viszont úgy látja, a bizottsági tervezet nem veszi eléggé figyelembe az ipari szempontokat, és súlyos terhet róna az állampolgárokra. A jelentés, nem köti a tagállamokat a parlamenti vélemény elfogadására.

2.    Robin Hood

A hivatalosan a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvényt még 2008 novemberében fogadta el az Országgyűlés, és az akkor arról szólt, hogy 2009 és 2010-ben az energiatermelők és szolgáltatók a pozitív eredményük 8 százalékát befizetik a költségvetésbe annak érdekében, hogy abból a távhőszektor hátrányát csökkentsék a többi energiatípussal (például a gázzal) szemben.

A Budapesti 5000. Ügyvédi Iroda tapasztalatai szerint az adó 2008-as bevezetését követően – annak is köszönhetően, hogy ezzel szinte egy időben került módosításra a villamosenergiáról szóló törvény akként, hogy lehetővé vált külföldi székhelyű gazdasági társaságok számára, hogy korlátozott villamosenergia kereskedelemre szóló engedélyt szerezzenek – számos villamosenergia-kereskedő cég áttette üzleti tevékenységét a cégcsoporthoz tartozó nem magyarországi székhelyű gazdasági társaságba, a magyar céget megszüntetése, vagy annak működésének jelentős korlátozása mellett.

A köznyelvben Robin Hood-nak hívott közterhet eredetileg két évre vezették be, de a 2010-es kormányváltás után a Parlament a kivezetés időpontját 2012. december 31-re módosította.

A jogszabályt a Parlament 2012. június 5.-én ismét módosította, a fő változások az alábbiak:

• az adó mértéke a korábbi 8 százalékról 11%-ra növekszik;
• az adófizetésre kötelezettek körét kiterjesztették a víz- és csatornaszolgáltatókra, valamint a települési hulladékkezelőkre is;
• az adóbevétel a jövő évtől a központi költségvetést illeti meg, nem a távhőtörvényben meghatározott célok - így az energiatakarékosság - megvalósítását szolgáló előirányzatokat.   

3.    Válságadó

Az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény szerint speciális adóalap után különadót fizetnek a bolti kiskereskedelmet, a távközlési tevékenységet és az energia ellátást végzők, illetve a pénzügyi szervezetek, biztosítók, befektetési szolgáltatók.

Az energiaellátó cégek esetén az adó mértéke az adóalap 1,05 százaléka.

Tekintettel arra, hogy a köznyelvben „válságadó”-ként is ismert közterhekről rendelkező törvény 2013. január 1.-vel hatályát veszti, és meghosszabbítása nem lehetséges, a Kormány viszont jelezte, hogy az ezen adókból származó bevételekre a jövőben is szüksége van a költségvetésnek, várható, hogy a válságadót az energiaellátó cégek vonatkozásában is másik, állandó adó fogja felváltani. Orbán Viktor ezzel kapcsolatban május végén azt nyilatkozta, hogy javasolja, hogy a válságadókat vezessék ki, de az érintett bankok, nagy cégek mégis maradjanak a közteherviselés rendszerében, mégpedig úgy, hogy "most már ne válság- és átmeneti adókat, hanem állandó adókat vessünk ki, és így biztosítsuk az ország működését és a méltányos közteherviselést".

 Arra a kérdésre, hogy ezek szerint ezen adók mértéke és struktúrája megfelel majd a válságadókénak, a kormányfő - utalva a távközlési és a tranzakciós adóra - azt felelte, "itt már nincs titok", hiszen be is jelentették ezeket: "van egy, amelyik a telekommunikációs cégeket sújtja, csak másképpen, lesz, amelyiket a bankoknak kell fizetniük, csak másképpen", vagyis "a méltányos közteherviselés alanyai, pénzügyi szolgáltatók és multinacionális cégek nem változnak, csak a közcélokhoz való hozzájárulásuknak a módszere, a módja, a kiszámítása, az eszközrendszere változik meg".

Úgy tűnik tehát, hogy az energiaellátó cégek esetében a válságadó kivezetésére vonatkozó válaszként került megemelésre a Robin Hood adó.